Créme brulée eperrel és levendulával

Jó dolgom van!:-)

Jó társaságban, jó borok mellé, jó vacsora után, jó társasjátékozáshoz az egyik legfinomabb desszert dukál.
A créme brulée, amit közösen készítettünk, mert mindenki hozzájárult az egészéhez. Ha többel nem is, mint hogy maga égette rá a barnacukrot a krém tetejére. Ugyanis ekkor avattam fel a cukrászfáklyámat, amit még a születésnapomra kaptam. Azt kell hogy mondjam: ez egy kis önálló tudomány.
Hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy mennyi cukorral, mekkora láng-erősséggel, milyen messziről olvasztva próbálja az ember elérni a tökéletes karmell-fedőt az édesség tetején.

Két verzió készült, epres és levendulás. A receptet pedig Kata barátnőm választotta és Nemisbéka jó kis receptjét sikerült kihalásznia a bőséges kínálatból.

Hozzávalók:

3 tojássárgája
3 dl tejszín
0,6 dl tej
2,5 dkg barnacukot
1 vanília rúd kikapart belseje
1 ek vanília kivonat (nekünk nem volt, kihagytuk)
néhány szem eper
levendula (ajándékba kaptam, és csodásan finom)

A tojássárgákat a cukorral habosra keverem, majd mehetnek bele a vaníliamagok, a tej és a tejszín. Ezután négy kis tálkába szétosztottam a keveréket. Vízfürdőben (vízzel töltött tepsi, a víz a tálkák 2/3-áig érjen) előre melegített 190 fokos sütőbe gőzöljük kb. 40 percig. Ha elkészült, kihűtjük.
A krém felületét késsel több helyen bemetszettem és a résekbe csúsztattam az eper szeleteket, illetve bele szórtam egy kis levendulát.
Ilyenkor jön a cukor (lehetőleg barna) szórás és a karamellizálás. Ezt lehet, úgy mint mi cukrászfáklyával vagy grill alá betolva. Bár ezt az utóbbit nem próbáltuk, de gondolom úgy is sikerülhet.
Tapasztalat: valószínűleg túl meleg sütőben vagy túl hosszan készítettük a brülét, mert a textúrája nem olyan lett, mint amit elképzeltünk. Én speciel olyat képzeltem, mint amilyet a Vian-ban szoktam enni, ez a pudingnál lágyabb, de nem folyós, sima finomság.
Ehez képest a miénk kissé "darabos" lett. Gondolom a tojássárgája a nagy hő hatására összekapta magát...
Ízre viszont tökély volt!:-)

Ja! Még valami: számomra új infó volt, hogy társasjátékot lehet kölcsönözni. Innen.

Túrós brownie

A csoki/kakaó és túró, mondhatni, hogy nyerő páros. Mégis vannak olyan egyedek (még a családunkban is!) akik nem minden formában szeretik ezt a kettőst, mint például ezt a sütit.
Pedig túró rudi nekik is bejön.

Na persze ez a süti nem hasonlítható az előbb említett desszerthez.

Ez sokkal fajsúlyosabb, csokisabb, túrósabb, sütibb:-)

A túrós brownie receptje jó pár blogon megtalálható.

Nekem KataKonyháé (http://katakonyha.blogspot.com/2010/04/turos-brownie.html) tetszett a legjobban, főleg, hogy egy remek csokimáz recepttel is megfejelte az egészet.
Egy-két helyen változtattam a recepten, de ezek csak ízlés-béli dolgok.

Hozzávalók:

Töltelék
25 dkg túró
3 dkg cukor
1 mk vanília aroma
Én még hozzátettem 2 ek tejfölt is.

Tészta
10 dkg liszt
1 tk sütőpor
2 tojás
17 dkg cukor (én 15 dkg-t használtam)
10 dkg vaj
3 ek cukrozatlan kakópor (én még hozzá csaptam 2 ek Tasse márkáju belga csokoládéport)
1 csipet só

Csokimáz
1 púpos ek porcukor
1 púpos ek cukrozatlan kakaópor
3 ek víz
3 ek olaj

A töltelékhez a hozzávallókat egy tálban jól összekeverjük. Én nem törtem át külön a túrót.

A tésztához egy kis lábasban össze olvasztjuk a kakaót és a vajat. Egy tálban össze keverjük a lisztet, sütőport, sót. A tojásokat habosra keverjük a cukorral. Amint langyosra hűlt a kakaós-vajas keverék, hozzá adhatjuk a felvert cukros tojáshoz, elkeverjük. A lisztes sütőport pedig kisebb adagokba dolgozzuk bele.

Miután ez egy viszonylag kisadag tészta, én egy 25x14-es tepsit béleltem ki sütőpapaírral. Eloszlattam benne a tészta felét, aztán rá pöttyöztem a túrót, majd beborítottam a tészta másik felével.
Kb. 30 perc alatt sült meg, közepes lángon, előmelegített sütőben.

Miután a sütemény ki-, de legalábbis langyosra hűlt, rákerült a csokimáz. Ehez a hozzávalókat össze melegítettem egy kis lábásban és mikor homogén lett az elegy a brownie tetejét bevontam vele.

Érdemes dupla adagot készíteni belőle!

Kihagyás után kalácsok

Mondhatnám, hogy meg vagyok lepődve, de nem vagyok... annyira. Számoltam ezzel, hogy a számos, gyerekkel kapcsolatos- és itthoni teendő mellett, a kevéske szabadidőmben nem száz százalék, hogy bejegyzéseket fogok írni. Pedig örömmel csinálom, jól esik írni.

Hát így is lett. Még februárban íródott a legutóbbi, jó rég volt.

Szerencsére a konyhában eseménydús nálunk az élet, szóval igyekszem pótolni a lemaradást.

Még Húsvét alkalmából kipróbáltam egy kalács receptet amit egy Dr. Oetker: A kelt tészta titka c. receptfüzetben találtam. Az összeállítása nagyon egyszerűnek tűnt és a végeredmény is kecsegtető volt a leírás és a kép alapján. Az is lett! Azóta már többször ezt reggeliztük.

Omlós fonott kalács

Hozzávalók:

80 gr lágy vaj

200 ml langyos tej

500 gr búzaliszt

1 tasak instant élesztő

100 gr porcukor

1 tasak vaníliás cukor

2 tk citrom aroma (én kihagytam)

1 csipet só

1 tojás

A vajat felolvasztjuk, a lisztet az élesztővel összekeverjük és egy tálba szitáljuk. Hozzáadjuk a vajat, utána az összes hozzávalót és a robotgép dagasztókarjával 1 percig alacsony, majd a legmagasabb fokozaton 5 percig dagasztjuk. Sajnos biztonsági megfontolásból kénytelen voltam dagasztás közben szünetet tartani, nehogy elfüstöljön a robotgépem, de így is nagyszerű tésztát kaptam. Amint elérjük a szép sima kalácstészta állagot, a tálat letekarjuk egy konyharuhával és meleg helyen kelni hagyjuk míg a duplájára megnő (kb. 1,5 óra).
A tésztát lisztezett deszkán enyhén átgyúrjuk, majd három részre osztjuk. Három kb. 40 cm hosszú hengert sodrunk belőlük és összefonjuk. A kalácsot átkenjük langyos tejjel és sütőpapiros tepsin még 20 percig letakarva pihentetjük.

170 fokra előmelegített sütőbe (nálam gáz) tesszük és kb. 10 perc után csökkentjük e hőmérsékletet. 35-40 percig sütjük, persze ez sütő-függő. Vigyázat, az alja könnyen odakaphat!

A másik kalács receptjét, amit nem rég megsütöttem a Stahl Magazinban (tavaszi szám) láttam. Fűszeres Eszter tollából van a lapban egy jó kis kalács gyűjtés, édes, sós, fonott, csiga, szóval lehet válogatni. Én a lepkekalácsot sütöttem meg.

Ez egy igazi "nagyon" kalács, mert nagyon könnyű, nagyon puha, nagyon lágy végeredményt kapunk. Arról nem is beszélve, hogy milyen nagyon egyszerű az összeállítása is.

Kakaós lepkekalács

Hozzávalók:

50 dkg finomliszt

2 egész tojás

3 1/2 + 1/2 dl langyos víz

1/2 dl étolaj

7 dkg cukor

3 1/2 dkg kakaópor

1 zacskó szárított élesztő

1/2 tk só

1 felvert tojás megkenni

A hozzávalókat a só, a 1/2 dl víz és a kakaó kivételével egy tálban összedolgozzuk dagasztókaros robotgép segítségével 20 perc alatt, aztán sózzuk. A tésztát két részre osztjuk, az egyik feléhez hozzádolgozzuk a fél dl vízben elkevert kakaóport, a másik felét addig letakarva pihentetjük majd a kakaós rész is csatlakozik a keléshez addig, míg megduplázódik a méretük.

A két megkelt tésztát téglalap alakúra nyújtjuk, egymásra fektetjük (kakaós felülre) és a hosszabbik oldalánál a tészta közepéig feltekerjük. A másik oldalát is középig tekerjük, így egy szemüveg formát kell kapnunk. Sütőpapíros 30x11-es formába tesszük úgy, hogy a tekerések legyenek alul a tepsiben. Letakarjuk és másodszor is duplájára kelesztjük a tésztát.

Megkenjük a felvert tojással és 190 fokra előmelegített sütőben 40 perc alatt megsütjük.

Farsang, fánk, történet

Vízkereszttől (jan. 6.) hamvazószerdáig, azaz a nagyböjt kezdetéig tart a farsangi időszak.

Vagyis már egy ideje hallgatom a "jaj mikor csinálsz megint fánkot, tavaly is olyan finom volt" és hasonló sirámokat.

Aztán múlt héten, mikor a napot Anyukáméknál töltöttük a kisfiammal, akkor ugrottam neki a fánk készítésének. Tavaly egyébként Tesóméknál csináltam (becsszó nem azért, hogy otthon megússzuk az olajszagot!:-)). Idén is és tavaly is Fűszeres Eszter receptjéből dolgoztam.

Mindemellett elkezdtem a fánk története után kutakodni és az Euróbában való elterjedéséről egy kedves és akciódús történetet találtam.

Jöjjön a fánktörténet és utána a recept.

A legenda szerint a fánk Bécs városából származik néhány évszázaddal ezelöttről.

Akkoriban a város kenyérellátását többek között egy Krapfen nevű pékmester biztosította, aki olyannyira remek kenyereket és kalácsokat sütött, hogy korabeli elbeszélések szerint a város messzebb eső részeiről is jártak hozzá vásárolni Bécs polgárai, ezzel is elismerve Krapfen pék portékájának kíváló minőségét.

Krapfen mester halála után a pékséget az özvegy örökölte és próbálta tovább vinni a megszokott módon. Szerencsére a pékné jól végezte a dolgát és mindenki örömére ezután is gyönyörű szép, forrón illatozó kenyerek kerültek ki a kemencéből. Egy reggelen aztán úgy történt, hogy a cipók nem készültek el időre, közben a boltban és környékén már várakozott a sok vásárló. Egy idő után voltak akik üres kézzel ballagtak haza, és voltak akik igen türelmetlenül ácsorogtak kenyérre várva és közben egyre cifrábban sürgették Krapfen-nét. Az özvegy és a segédek iparkodva dolgoztak, hogy minél előbb ki tudják szolgálni a vevőket, de az egyik várakozó felől jövő élesebb megjegyzés igencsak szíven találta a pékműhely tulajdonosát. Hirtelen felindulásában a pékné egy darab kenyértésztát leszakított az elötte lévő még nyers vekniből és a szurkálodó vásárló felé hajította.

Sajnos -ma már inkább szerencsénkre- célt tévesztett a felpaprikázódott asszonyság és a tűzhelyen álló, forró zsírral teli edénybe érkezett a tészta.

Az esetet némi derültség és néhány perc múlva érdeklődő csodálkozás fogadta. Ugyanis Krapfen-né egy aranyszínűre sült tésztalabdát emelt ki az edényből.

Így készült az első fánk, és innen terjedt el Bécs-, majd Európa-szerte ez a csemege. A helyszínen az emberek el is keresztelték Krapfen-nek, azaz fánknak. A legenda szerint.

A történetet itt http://www.sulinet.hu/nyelv/oktatas/nemetetelek.html találtam, de a saját szavaimmal meséltem el a bejegyzésben.

Szalagos fánk a Fűszer és Lélekről:

Hozzávalók:

50 dkg liszt

2 dl meleg tej

5 dkg élesztő

5 dkg porcukor

1 kk só

5 dkg olvasztott vaj

3 db tojás sárgája

1 tojás

0,5 dl rum

1 narancs reszelt héja

Az élesztőt a meglangyosított tejjel és a cukorral felfuttatjuk, aztán a többi hozzávalóhoz adjuk és összedolgozzuk. A fánktészta akkor lesz a legjobb, ha legalább 20 percet dagasztjuk géppel, vagy kézzel. Ezután duplájára kelesztjük, ujjnyi vastagra nyújtjuk és fánkokat szaggatunk belőle, a közepébe mélyedést nyomunk, hogy legyen helye a lekvárnak. Így is pihennek még fél órát konyharuha alatt. Egy mély serpenyőbe olajat hevítünk és max. 1 percig sütjük az egyik oldalát, fordítás után pedig még kb. fél percet fedő alatt, ettől lesz szalagos.

Forrás: http://www.fuszereslelek.hu/2008/12/hanuka-s-szalagos-fnk.html

Kép: http://www.tutti-immobilien.ch/receptek/farsangi_fank.jpg

Házi készítésű ajándékok

Bár most már Szilveszter van, de eddig éppen az ünnepekhez kapcsolódó sok pihennivaló, meg vendégeskedés miatt nem jutott idő megírni azt a bejegyzést, ami a házi készítésű ajándékainkról szól. Most pótolom.

Kétféle műremek készült, narancslekvár és tejszínes kávélikőr (vagyis házi Bailey's).

Ez volt életünk első lekvárfőzése! Pepecselős egy meló ez, pedig jelen esetben csak kb. egy kilónyi gyümölcsről beszélünk. Ezek után belegondolni abba, hogy nyaranta sokan 10-20 kg sárgabarackból tesznek el lekvárt! El se tudom képzelni, mennyi idő lehet ennyi barackot feldolgozni... Minimum egy teljes hétvége. (Vagy ez csak a rutintalan lekvárfőző sötét gondolata?)

Mindenesetre első próbálkozásnak igazán sikeres volt. Pedig a hozzávalók beszerzését tekintve nehezített pályán mozogtunk. Konkrétan a dzsemfixre (Dr.Oetker) gondolok. Kerestük hiperekben, környékbeli kis boltokban, sehol semmi. Aztán F. felhívta a Dr. Oetker hazai helytartóját, aki szerint ebben az időszakban dzsemfixet találni a boltok polcain teljesen lehetetlen. Már épp kezdtünk másik narancslekvár recept (dzsemfix-mentes) után nézni, mikor Anyukám azt mondta: "Ja! Dzsemfix! Hát lehet, hogy nekem van valahol itthon!" És volt! Aztán végre nekiállhattunk. Pikk-pakk elkészültünk vele. Mondom most. Viszont amikor a hártyáitól kellett megszabadítanunk a gerezdeket, akkor az végtelennek tűnt. Valójában ez a munkafázis kettőnknek fél óra volt. Aztán a főzés és az üvegbe töltés semmiségnek tűnik. Na de az, hogy utána bármihez hozzáértünk, minden ragadt a konyhában!!! :-)
(Kiegészítésképpen: azóta találtunk Match-ben Haas dzsemfixet, 2:1 és 1:1 arányút, tehát a mission: impossible csak a Dr.Oetker dzsemfixre igaz.)

A narancslekvár receptjét még tavaly télen találtam valahol a neten, "fűszeres narancslekvár" néven, de a megvalósításra csak most, Karácsony előtt került sor, némi módosítással.

Nagyon finom ez a variáció, intenzíven narancsos és a lekvár ízében a kesernyés felütés csak mérsékelten van jelen, mondhatni gyerekbarát. Fellelhetőek olyan receptek is melyek a narancsból kifejezetten a kesernyés vonulatot hangsúlyozzák inkább, legközelebb lehet, hogy egy ilyet próbálunk ki. Remélhetőleg még idén télen. :-)

Íme a fűszeres narancslekvár receptje (amire újból rákerestem és sok oldalon fellelhető):

Hozzávalók:

850 g narancsgerezd, amiket megszabadítunk hártyáitól (kb. 9 narancsnak felel meg)

400 ml narancslé (4 nagyobb narancs kifacsart leve)

2 tasak Dr. Oetker Vanillincukor (ezt kihagytuk)

Fél-fél teáskanál őrölt fahéj és szegfűszeg (szegfűszeget végül nem tettünk bele)

350 g cukor

1 tasak Dr. Oetker Dzsemfix Szuper 3:1 (télen ezt nagyon nehéz beszerezni, mert nincs lekvárfőzőz szezon, érdemes nyáron feltankolni belőle)

Az üvegeket kifőztem használat előtt.

A narancsgerezdeket és a narancslevet egy főzőedénybe tesszük. A cukorban jól elvegyítjük a dzsemfixet, a vanillincukrot és a fűszereket, és a gyümölcshöz adjuk. Az elegyet állandó keverés mellett nagy lángon felforraljuk, továbbra is keverve 3 percig zubogva forrni hagyjuk, majd levesszük a tűzről. Ha szükséges, a habot eltávolítjuk a tetejéről. Azonnal üvegekbe töltjük, jól lezárjuk, és 5 percre fejre állítjuk. Hűlés közben az üvegeket többször megfordítjuk, hogy a narancsdarabokat egyenletesen elosszuk.

A kávélikőr készítésben pedig az az egyik legjobb, hogy a sok kóstolgatástól egyre vidámabbak leszünk. És hát sokat kellett kóstolgatni, szóval volt vihogás rendesen. :-)

A recept valójában több recepet ötvözetéből áll, plusz még a saját ízlésünk is formálta.

Hozzávalók:

2 dl vodka

2 dl lefőzött erős kávé

másfél tubus cukrozott sűrített tej

kb. 2,5 dl tejszín

2 ek. azonnal oldódó kakaópor

Az elkészítése csupán annyi, hogy a hozzávalókat összeöntjuk (a kávét ne forrón!) és jól elkeverjük. Ezután ha kell, lehet utánízesíteni, édesíteni stb. Nekünk a fenti összetétel nagyon bejött. Hűtőben hetekig eláll.

Az ajándékozottak örültek, a kávélikőr receptjét rögtön kérték is, mindenki cuppogott és elégedetten hümmögött, az egyik üveg narancslekvár fele pedig felbontás után néhány perccel eltűnt... :)

Zsírunk és nevetünk

Na kérem, túl vagyunk egy igazi konyhai nagydobáson!:-)
Valószínűsítem, hogy ez csak Nekünk jelentett nagy kihívást.
Még jó hogy, hiszen most csináltuk először, és hát nem is lett tökéletes, de azért nagyon-nagyon finom.

Amiről szó van, az a csirkemájas zsír. Vagyis libazsírban megsütött darabolt csirkemáj némi hagymával, amit aztán jól kifagyasztva reggelire, vacsorára finom friss kenyérre kenve, mindenféle zöldségekkel megeszünk.

Nekünk ez tényleg nagy dolog volt. Hiszen mégis csak a zsírról beszélünk, amit általában csak messziről csodálunk, mert nem soroljuk az igazán egészséges alapanyagok közé, de azért titkon vágyakozunk utána.:-)

A dolog szépséghibája különben az lett, hogy a máj és zsír aránya nagyon a zsír felé tolódott.
Ezt úgy sikerült (már ha ez siker...) elérnünk, hogy a kb. 35 dkg csirkemájat fél kg libazsírban sütöttük meg. Ennyi májhoz ennyi zsír nagyon sok. Perzse ez is ízlés kérdése, de mi nem ilyen eredményre törekedtünk, hanem az aranymetszéshez hasonlóan tökéletes máj-zsír arányra.

Végül aztán azt találtuk ki, hogy kifagyasztás után leszedünk néhány centi zsírréteget és azt elhasználjuk valami másra.

A valami más a Pffeferkuchen lett, amit a "Fűszer és Lélek" zsidó szakácskönyvből sütöttem meg. Igaz, csak fél adagot, de az is mesés lett.

Íme a recept a teljes mennyiségekkel.


Hozzávalók:

50 dkg liszt
20 dkg libazsír
2 dl fehérbor
2 tojás + 1 a kenéshez
durvára darált fekete bors
2 kk só

A lisztet a zsírral dagasztókar segítségével összedolgozzuk, utána a tojásokat is hozzáadjuk, fellazítjuk a borral, végül fűszerezzük a sóval és a borssal (én durvára darált színes borsot használtam hozzá, nagyon finom volt vele). Két órát pihentetjuk a hűtőben, aztán lisztezett deszkán kinyújtjuk, vékony csíkokra vágjuk, azokat megsodorjuk és apró kalácsokat fonunk belőle.

A recept szerint ez 20 db kalácsra elegendő mennyiség.

180 fokra előmelegített sütőbe toljuk és kb. egy óra alatt megsütjük. Félidőben kell megkenni a felvert tojással.

Megkésett ajándék a konyhából

Bár mostanra már okafogyottá vált ezen poszt apropója, de azért akinek tetszik, bedobhatja ezt az ötletet jövő Mikulásra. :-)

Nos, hát a kedves Mogyi Mikulás elkészítéséhez annyi szem amerikai mogyoróra van szükségünk, ahány Mogyi Mikit kívánunk előállítani. Valamint piros, fekete és fehér filceket használtam. Aztán kezdődhet a rajzolás, színezés.

Évekkel ezelőtt láttam valahol ezt az ötletet, sajnos már nem emlékszem, hogy hol. Annyira nem, hogy már azt sem tudom, hogy az interneten találtam, vagy valamilyen újságban? Tényleg nem tudom...

Jó rég volt már, mikor a legutóbbi bejegyzésem közzétettem. Pedig mindig történik valami a konyhában, szeretem is ezt a blogosdit, szóval téma és kedv akad bőven. De hát ezek szerint valamit rosszul csinálok (ezt a bejegyzést majd' egy hete írom, agyrém!)...

Lehet, hogy csak még nem éreztem rá az egész dolog ritmusára: hogy amikor készül valami a konyhában, akkor a hozzávalókkal együtt a fotózáshoz szükséges kellékeket is oda kellene készítenem, vagy ha elkészült az étel, tálaljak ki egy adagot rögtön és készülhet is a kép, vagy nem tudom... Talán ki lehetne jelölni egy fix napot a héten, amikor leírom a konyhai kalandokat. Arra eszem ágában sincs hivatkozni, hogy egy kisbabával a fedélzeten mindez kicsit nehézkesebben megy, hiszen tudom, hogy mások két, három, sőt több lurkóval sokkal flottabbul szerkesztik a blogjukat. Azért kiváncsi lennék, hogyan! Szívesen tanulnék tőlük. :-)