Házi készítésű ajándékok

Bár most már Szilveszter van, de eddig éppen az ünnepekhez kapcsolódó sok pihennivaló, meg vendégeskedés miatt nem jutott idő megírni azt a bejegyzést, ami a házi készítésű ajándékainkról szól. Most pótolom.

Kétféle műremek készült, narancslekvár és tejszínes kávélikőr (vagyis házi Bailey's).

Ez volt életünk első lekvárfőzése! Pepecselős egy meló ez, pedig jelen esetben csak kb. egy kilónyi gyümölcsről beszélünk. Ezek után belegondolni abba, hogy nyaranta sokan 10-20 kg sárgabarackból tesznek el lekvárt! El se tudom képzelni, mennyi idő lehet ennyi barackot feldolgozni... Minimum egy teljes hétvége. (Vagy ez csak a rutintalan lekvárfőző sötét gondolata?)

Mindenesetre első próbálkozásnak igazán sikeres volt. Pedig a hozzávalók beszerzését tekintve nehezített pályán mozogtunk. Konkrétan a dzsemfixre (Dr.Oetker) gondolok. Kerestük hiperekben, környékbeli kis boltokban, sehol semmi. Aztán F. felhívta a Dr. Oetker hazai helytartóját, aki szerint ebben az időszakban dzsemfixet találni a boltok polcain teljesen lehetetlen. Már épp kezdtünk másik narancslekvár recept (dzsemfix-mentes) után nézni, mikor Anyukám azt mondta: "Ja! Dzsemfix! Hát lehet, hogy nekem van valahol itthon!" És volt! Aztán végre nekiállhattunk. Pikk-pakk elkészültünk vele. Mondom most. Viszont amikor a hártyáitól kellett megszabadítanunk a gerezdeket, akkor az végtelennek tűnt. Valójában ez a munkafázis kettőnknek fél óra volt. Aztán a főzés és az üvegbe töltés semmiségnek tűnik. Na de az, hogy utána bármihez hozzáértünk, minden ragadt a konyhában!!! :-)
(Kiegészítésképpen: azóta találtunk Match-ben Haas dzsemfixet, 2:1 és 1:1 arányút, tehát a mission: impossible csak a Dr.Oetker dzsemfixre igaz.)

A narancslekvár receptjét még tavaly télen találtam valahol a neten, "fűszeres narancslekvár" néven, de a megvalósításra csak most, Karácsony előtt került sor, némi módosítással.

Nagyon finom ez a variáció, intenzíven narancsos és a lekvár ízében a kesernyés felütés csak mérsékelten van jelen, mondhatni gyerekbarát. Fellelhetőek olyan receptek is melyek a narancsból kifejezetten a kesernyés vonulatot hangsúlyozzák inkább, legközelebb lehet, hogy egy ilyet próbálunk ki. Remélhetőleg még idén télen. :-)

Íme a fűszeres narancslekvár receptje (amire újból rákerestem és sok oldalon fellelhető):

Hozzávalók:

850 g narancsgerezd, amiket megszabadítunk hártyáitól (kb. 9 narancsnak felel meg)

400 ml narancslé (4 nagyobb narancs kifacsart leve)

2 tasak Dr. Oetker Vanillincukor (ezt kihagytuk)

Fél-fél teáskanál őrölt fahéj és szegfűszeg (szegfűszeget végül nem tettünk bele)

350 g cukor

1 tasak Dr. Oetker Dzsemfix Szuper 3:1 (télen ezt nagyon nehéz beszerezni, mert nincs lekvárfőzőz szezon, érdemes nyáron feltankolni belőle)

Az üvegeket kifőztem használat előtt.

A narancsgerezdeket és a narancslevet egy főzőedénybe tesszük. A cukorban jól elvegyítjük a dzsemfixet, a vanillincukrot és a fűszereket, és a gyümölcshöz adjuk. Az elegyet állandó keverés mellett nagy lángon felforraljuk, továbbra is keverve 3 percig zubogva forrni hagyjuk, majd levesszük a tűzről. Ha szükséges, a habot eltávolítjuk a tetejéről. Azonnal üvegekbe töltjük, jól lezárjuk, és 5 percre fejre állítjuk. Hűlés közben az üvegeket többször megfordítjuk, hogy a narancsdarabokat egyenletesen elosszuk.

A kávélikőr készítésben pedig az az egyik legjobb, hogy a sok kóstolgatástól egyre vidámabbak leszünk. És hát sokat kellett kóstolgatni, szóval volt vihogás rendesen. :-)

A recept valójában több recepet ötvözetéből áll, plusz még a saját ízlésünk is formálta.

Hozzávalók:

2 dl vodka

2 dl lefőzött erős kávé

másfél tubus cukrozott sűrített tej

kb. 2,5 dl tejszín

2 ek. azonnal oldódó kakaópor

Az elkészítése csupán annyi, hogy a hozzávalókat összeöntjuk (a kávét ne forrón!) és jól elkeverjük. Ezután ha kell, lehet utánízesíteni, édesíteni stb. Nekünk a fenti összetétel nagyon bejött. Hűtőben hetekig eláll.

Az ajándékozottak örültek, a kávélikőr receptjét rögtön kérték is, mindenki cuppogott és elégedetten hümmögött, az egyik üveg narancslekvár fele pedig felbontás után néhány perccel eltűnt... :)

Zsírunk és nevetünk

Na kérem, túl vagyunk egy igazi konyhai nagydobáson!:-)
Valószínűsítem, hogy ez csak Nekünk jelentett nagy kihívást.
Még jó hogy, hiszen most csináltuk először, és hát nem is lett tökéletes, de azért nagyon-nagyon finom.

Amiről szó van, az a csirkemájas zsír. Vagyis libazsírban megsütött darabolt csirkemáj némi hagymával, amit aztán jól kifagyasztva reggelire, vacsorára finom friss kenyérre kenve, mindenféle zöldségekkel megeszünk.

Nekünk ez tényleg nagy dolog volt. Hiszen mégis csak a zsírról beszélünk, amit általában csak messziről csodálunk, mert nem soroljuk az igazán egészséges alapanyagok közé, de azért titkon vágyakozunk utána.:-)

A dolog szépséghibája különben az lett, hogy a máj és zsír aránya nagyon a zsír felé tolódott.
Ezt úgy sikerült (már ha ez siker...) elérnünk, hogy a kb. 35 dkg csirkemájat fél kg libazsírban sütöttük meg. Ennyi májhoz ennyi zsír nagyon sok. Perzse ez is ízlés kérdése, de mi nem ilyen eredményre törekedtünk, hanem az aranymetszéshez hasonlóan tökéletes máj-zsír arányra.

Végül aztán azt találtuk ki, hogy kifagyasztás után leszedünk néhány centi zsírréteget és azt elhasználjuk valami másra.

A valami más a Pffeferkuchen lett, amit a "Fűszer és Lélek" zsidó szakácskönyvből sütöttem meg. Igaz, csak fél adagot, de az is mesés lett.

Íme a recept a teljes mennyiségekkel.


Hozzávalók:

50 dkg liszt
20 dkg libazsír
2 dl fehérbor
2 tojás + 1 a kenéshez
durvára darált fekete bors
2 kk só

A lisztet a zsírral dagasztókar segítségével összedolgozzuk, utána a tojásokat is hozzáadjuk, fellazítjuk a borral, végül fűszerezzük a sóval és a borssal (én durvára darált színes borsot használtam hozzá, nagyon finom volt vele). Két órát pihentetjuk a hűtőben, aztán lisztezett deszkán kinyújtjuk, vékony csíkokra vágjuk, azokat megsodorjuk és apró kalácsokat fonunk belőle.

A recept szerint ez 20 db kalácsra elegendő mennyiség.

180 fokra előmelegített sütőbe toljuk és kb. egy óra alatt megsütjük. Félidőben kell megkenni a felvert tojással.

Megkésett ajándék a konyhából

Bár mostanra már okafogyottá vált ezen poszt apropója, de azért akinek tetszik, bedobhatja ezt az ötletet jövő Mikulásra. :-)

Nos, hát a kedves Mogyi Mikulás elkészítéséhez annyi szem amerikai mogyoróra van szükségünk, ahány Mogyi Mikit kívánunk előállítani. Valamint piros, fekete és fehér filceket használtam. Aztán kezdődhet a rajzolás, színezés.

Évekkel ezelőtt láttam valahol ezt az ötletet, sajnos már nem emlékszem, hogy hol. Annyira nem, hogy már azt sem tudom, hogy az interneten találtam, vagy valamilyen újságban? Tényleg nem tudom...

Jó rég volt már, mikor a legutóbbi bejegyzésem közzétettem. Pedig mindig történik valami a konyhában, szeretem is ezt a blogosdit, szóval téma és kedv akad bőven. De hát ezek szerint valamit rosszul csinálok (ezt a bejegyzést majd' egy hete írom, agyrém!)...

Lehet, hogy csak még nem éreztem rá az egész dolog ritmusára: hogy amikor készül valami a konyhában, akkor a hozzávalókkal együtt a fotózáshoz szükséges kellékeket is oda kellene készítenem, vagy ha elkészült az étel, tálaljak ki egy adagot rögtön és készülhet is a kép, vagy nem tudom... Talán ki lehetne jelölni egy fix napot a héten, amikor leírom a konyhai kalandokat. Arra eszem ágában sincs hivatkozni, hogy egy kisbabával a fedélzeten mindez kicsit nehézkesebben megy, hiszen tudom, hogy mások két, három, sőt több lurkóval sokkal flottabbul szerkesztik a blogjukat. Azért kiváncsi lennék, hogyan! Szívesen tanulnék tőlük. :-)