Házi készítésű ajándékok

Bár most már Szilveszter van, de eddig éppen az ünnepekhez kapcsolódó sok pihennivaló, meg vendégeskedés miatt nem jutott idő megírni azt a bejegyzést, ami a házi készítésű ajándékainkról szól. Most pótolom.

Kétféle műremek készült, narancslekvár és tejszínes kávélikőr (vagyis házi Bailey's).

Ez volt életünk első lekvárfőzése! Pepecselős egy meló ez, pedig jelen esetben csak kb. egy kilónyi gyümölcsről beszélünk. Ezek után belegondolni abba, hogy nyaranta sokan 10-20 kg sárgabarackból tesznek el lekvárt! El se tudom képzelni, mennyi idő lehet ennyi barackot feldolgozni... Minimum egy teljes hétvége. (Vagy ez csak a rutintalan lekvárfőző sötét gondolata?)

Mindenesetre első próbálkozásnak igazán sikeres volt. Pedig a hozzávalók beszerzését tekintve nehezített pályán mozogtunk. Konkrétan a dzsemfixre (Dr.Oetker) gondolok. Kerestük hiperekben, környékbeli kis boltokban, sehol semmi. Aztán F. felhívta a Dr. Oetker hazai helytartóját, aki szerint ebben az időszakban dzsemfixet találni a boltok polcain teljesen lehetetlen. Már épp kezdtünk másik narancslekvár recept (dzsemfix-mentes) után nézni, mikor Anyukám azt mondta: "Ja! Dzsemfix! Hát lehet, hogy nekem van valahol itthon!" És volt! Aztán végre nekiállhattunk. Pikk-pakk elkészültünk vele. Mondom most. Viszont amikor a hártyáitól kellett megszabadítanunk a gerezdeket, akkor az végtelennek tűnt. Valójában ez a munkafázis kettőnknek fél óra volt. Aztán a főzés és az üvegbe töltés semmiségnek tűnik. Na de az, hogy utána bármihez hozzáértünk, minden ragadt a konyhában!!! :-)
(Kiegészítésképpen: azóta találtunk Match-ben Haas dzsemfixet, 2:1 és 1:1 arányút, tehát a mission: impossible csak a Dr.Oetker dzsemfixre igaz.)

A narancslekvár receptjét még tavaly télen találtam valahol a neten, "fűszeres narancslekvár" néven, de a megvalósításra csak most, Karácsony előtt került sor, némi módosítással.

Nagyon finom ez a variáció, intenzíven narancsos és a lekvár ízében a kesernyés felütés csak mérsékelten van jelen, mondhatni gyerekbarát. Fellelhetőek olyan receptek is melyek a narancsból kifejezetten a kesernyés vonulatot hangsúlyozzák inkább, legközelebb lehet, hogy egy ilyet próbálunk ki. Remélhetőleg még idén télen. :-)

Íme a fűszeres narancslekvár receptje (amire újból rákerestem és sok oldalon fellelhető):

Hozzávalók:

850 g narancsgerezd, amiket megszabadítunk hártyáitól (kb. 9 narancsnak felel meg)

400 ml narancslé (4 nagyobb narancs kifacsart leve)

2 tasak Dr. Oetker Vanillincukor (ezt kihagytuk)

Fél-fél teáskanál őrölt fahéj és szegfűszeg (szegfűszeget végül nem tettünk bele)

350 g cukor

1 tasak Dr. Oetker Dzsemfix Szuper 3:1 (télen ezt nagyon nehéz beszerezni, mert nincs lekvárfőzőz szezon, érdemes nyáron feltankolni belőle)

Az üvegeket kifőztem használat előtt.

A narancsgerezdeket és a narancslevet egy főzőedénybe tesszük. A cukorban jól elvegyítjük a dzsemfixet, a vanillincukrot és a fűszereket, és a gyümölcshöz adjuk. Az elegyet állandó keverés mellett nagy lángon felforraljuk, továbbra is keverve 3 percig zubogva forrni hagyjuk, majd levesszük a tűzről. Ha szükséges, a habot eltávolítjuk a tetejéről. Azonnal üvegekbe töltjük, jól lezárjuk, és 5 percre fejre állítjuk. Hűlés közben az üvegeket többször megfordítjuk, hogy a narancsdarabokat egyenletesen elosszuk.

A kávélikőr készítésben pedig az az egyik legjobb, hogy a sok kóstolgatástól egyre vidámabbak leszünk. És hát sokat kellett kóstolgatni, szóval volt vihogás rendesen. :-)

A recept valójában több recepet ötvözetéből áll, plusz még a saját ízlésünk is formálta.

Hozzávalók:

2 dl vodka

2 dl lefőzött erős kávé

másfél tubus cukrozott sűrített tej

kb. 2,5 dl tejszín

2 ek. azonnal oldódó kakaópor

Az elkészítése csupán annyi, hogy a hozzávalókat összeöntjuk (a kávét ne forrón!) és jól elkeverjük. Ezután ha kell, lehet utánízesíteni, édesíteni stb. Nekünk a fenti összetétel nagyon bejött. Hűtőben hetekig eláll.

Az ajándékozottak örültek, a kávélikőr receptjét rögtön kérték is, mindenki cuppogott és elégedetten hümmögött, az egyik üveg narancslekvár fele pedig felbontás után néhány perccel eltűnt... :)

Zsírunk és nevetünk

Na kérem, túl vagyunk egy igazi konyhai nagydobáson!:-)
Valószínűsítem, hogy ez csak Nekünk jelentett nagy kihívást.
Még jó hogy, hiszen most csináltuk először, és hát nem is lett tökéletes, de azért nagyon-nagyon finom.

Amiről szó van, az a csirkemájas zsír. Vagyis libazsírban megsütött darabolt csirkemáj némi hagymával, amit aztán jól kifagyasztva reggelire, vacsorára finom friss kenyérre kenve, mindenféle zöldségekkel megeszünk.

Nekünk ez tényleg nagy dolog volt. Hiszen mégis csak a zsírról beszélünk, amit általában csak messziről csodálunk, mert nem soroljuk az igazán egészséges alapanyagok közé, de azért titkon vágyakozunk utána.:-)

A dolog szépséghibája különben az lett, hogy a máj és zsír aránya nagyon a zsír felé tolódott.
Ezt úgy sikerült (már ha ez siker...) elérnünk, hogy a kb. 35 dkg csirkemájat fél kg libazsírban sütöttük meg. Ennyi májhoz ennyi zsír nagyon sok. Perzse ez is ízlés kérdése, de mi nem ilyen eredményre törekedtünk, hanem az aranymetszéshez hasonlóan tökéletes máj-zsír arányra.

Végül aztán azt találtuk ki, hogy kifagyasztás után leszedünk néhány centi zsírréteget és azt elhasználjuk valami másra.

A valami más a Pffeferkuchen lett, amit a "Fűszer és Lélek" zsidó szakácskönyvből sütöttem meg. Igaz, csak fél adagot, de az is mesés lett.

Íme a recept a teljes mennyiségekkel.


Hozzávalók:

50 dkg liszt
20 dkg libazsír
2 dl fehérbor
2 tojás + 1 a kenéshez
durvára darált fekete bors
2 kk só

A lisztet a zsírral dagasztókar segítségével összedolgozzuk, utána a tojásokat is hozzáadjuk, fellazítjuk a borral, végül fűszerezzük a sóval és a borssal (én durvára darált színes borsot használtam hozzá, nagyon finom volt vele). Két órát pihentetjuk a hűtőben, aztán lisztezett deszkán kinyújtjuk, vékony csíkokra vágjuk, azokat megsodorjuk és apró kalácsokat fonunk belőle.

A recept szerint ez 20 db kalácsra elegendő mennyiség.

180 fokra előmelegített sütőbe toljuk és kb. egy óra alatt megsütjük. Félidőben kell megkenni a felvert tojással.

Megkésett ajándék a konyhából

Bár mostanra már okafogyottá vált ezen poszt apropója, de azért akinek tetszik, bedobhatja ezt az ötletet jövő Mikulásra. :-)

Nos, hát a kedves Mogyi Mikulás elkészítéséhez annyi szem amerikai mogyoróra van szükségünk, ahány Mogyi Mikit kívánunk előállítani. Valamint piros, fekete és fehér filceket használtam. Aztán kezdődhet a rajzolás, színezés.

Évekkel ezelőtt láttam valahol ezt az ötletet, sajnos már nem emlékszem, hogy hol. Annyira nem, hogy már azt sem tudom, hogy az interneten találtam, vagy valamilyen újságban? Tényleg nem tudom...

Jó rég volt már, mikor a legutóbbi bejegyzésem közzétettem. Pedig mindig történik valami a konyhában, szeretem is ezt a blogosdit, szóval téma és kedv akad bőven. De hát ezek szerint valamit rosszul csinálok (ezt a bejegyzést majd' egy hete írom, agyrém!)...

Lehet, hogy csak még nem éreztem rá az egész dolog ritmusára: hogy amikor készül valami a konyhában, akkor a hozzávalókkal együtt a fotózáshoz szükséges kellékeket is oda kellene készítenem, vagy ha elkészült az étel, tálaljak ki egy adagot rögtön és készülhet is a kép, vagy nem tudom... Talán ki lehetne jelölni egy fix napot a héten, amikor leírom a konyhai kalandokat. Arra eszem ágában sincs hivatkozni, hogy egy kisbabával a fedélzeten mindez kicsit nehézkesebben megy, hiszen tudom, hogy mások két, három, sőt több lurkóval sokkal flottabbul szerkesztik a blogjukat. Azért kiváncsi lennék, hogyan! Szívesen tanulnék tőlük. :-)

Indiai

Gyakran készül nálunk Chili Vanilia féle aloo gobi(megpróbálom ide linkelni az eredeti receptet nem biztos, hogy összejön a

Ez a mostani, nem pont ugyanaz volt, mert pl. nem csak karfiollal és krumplival készült, hanem került bele egy kis brokkoli és sárgarépa is. A fűszerezésben is eltértem, a mustármag egyszerűen eltűnt(!!!), a koriander épp kifogyott és csak nagyon kevés chilit tettem bele a garam masala, a római kömény és a kurkuma mellé.
Ehhez az india zöldséges egytálhoz kellett még valamilyen köretet készítenem. Egyértelműnek tűnt a rizs, de nem igazán volt kedvem hozzá, aztán eszembe jutott a Szakácsok könyvében láttam naan receptet.
Ha nem számítjuk a kelesztési és pihentetési időt, nem hosszabb az elkészítése, mitha rizst főztem volna hozzá és mennyivel jobb volt így!

Naan

Hozzávalók:

- 150 ml víz (22 fokos - én nem mértem meg a víz a hőfokát, kicsit langyos volt)
- 5 gr friss élesztő
- 250 gr liszt
- 50 gr joghurt
- 1/2 ek só
- 3/4 ek sütőpor
- olaj vagy olvasztott vaj a gyúráshoz

Egy tálba öntjük a vizet, a liszt felét, és az élesztőt. Villával jól elkeverjük és meleg helyen letakarva kelesztjük 30 percig. Ezután mehet bele a joghurt, a maradék liszt, a sütőpor és a só. Összedolgozzuk és egy puha, ragacsos gömböt kapunk belőle. Csorgassunk rá 2 ek. olajat vagy vajat és passkoljuk át vele a gömböcünk felületét, majd még pihentessük 15 percig.
Ezután kapjon még egy ek. olajat/vajat, és egy olajozott munkalapon könnyedén dagasszuk 30 mp-ig, aztán megint pihenhet a tálban 15 percig. Újabb dagasztás következik kb. 1 percig, majd osszuk 4 felé (én 8 felé osztottam, így kisebbek lettek, de a sütésnél jobban tudtam bánni velük), szórjuk meg liszttel és pihenjen még 5 percig. A sütés wokban történik, azt most kell felmelegíteni közepes lángon. Nyújtsuk 3mm vékonyra a sütni kívánt tésztadarabot (én kézzel húzkodtam, mint a lángost) és tegyük a wokba, kenjük meg a tészta tetejét olajjal/vajjal majd fedjük le. Ez nagyon lényeges, mert én az első kör naant elfelejtettem lefedni és nem is lett az igazi a külleme, bár ízre oké volt. Akkor jó, ha elkezd kicsit pufisodni, hólyagosodni és barnulni az alja. Ha már ilyen, megfordíthatjuk és kb. 1 percig süssük a másik oldalát is.
Így olvasva esetleg hosszadalmasnak tűnhet, de valójában nem az. Érdemes kipróbálni!

Hideg lakoma

Jutalom a nap végén, mikor együtt tudunk vacsorázni itthon, kettesben (Gyermek már alszik). A non plus ultra pedig az, mikor együtt tudunk vacsorázni itthon, kettesben és nagyon finomat eszünk. Mint nemrég.
Kaptam a hentesnél szépen megtisztított karajt, azon túl, hogy leöblítettem tényleg nem volt dolog vele és ilyenkor mindig meglep, hogy ezek a nüanszok mennyire le tudják csökkenteni az étel előkészítésével járó időt. Hát sajnos nem a tisztított húsok országa vagyunk. :-(
Szóval a sertéskarajból fokhagymás, rozmaringos, zsályás sült készült.

Hozzávalók:

- 1 kg sertéskaraj
- 4 nagy gerezd fokhagyma
- két csipet szárított, egész rozmaring
- 1 kis csipet zsálya
- 2 ek. olívaolaj
- só, bors
- olaj
- 1 nagy fej hagyma

Összenyomtam a fokhagymagerezdeket, jól elkevertem az olívaolajjal, aztán mentek bele a zöldfűszerek is. A megmosott húst alaposan bedörzsöltem sóval és a frissen őrölt borssal, ezután kentem meg a fokhagymás fűszerkencével.
Egy tepsibe -amibe kényelmesen elfér a karaj- kevés olajat tettem, ezt felhevítettem a tűzhely egyik nagyobb lángján és megkapattam rajta a befűszerezett hús minden oldalát. Ezután némi vizet öntöttem alá, köré szórtam a nagyobb cikkekre vágott hagymát és betettem a sütőbe. Fólia alatt sütöttem kb. 45 percig, majd fólia nélkül 25 percig.

Lehet frissen-forrón is valamilyen körettel, salátával enni, de jól kifagyasztva, vékonyan szeletelve felvágott gyanánt is kitűnő. Nálunk most nagyrészt így fogyott el, kakukkfüves, újhagymás paradicsomsaláta kíséretében, a kenyérszeleteken pedig majonézzel és fekete olívapasztával (Görögországból kaptuk) ágyaztunk meg neki.

Fogadáson nyertem egy üveg francia vörösbort, azt bontottuk ki mellé.

Éjszakai fôzés - durván kókuszos

Tegnap este miután letettük aludni a Gyermeket, kitelepültünk a konyhába, mert egy új receptet készültünk kipróbálni.
A recept Bereznay Tamástól való és a Nôk Lapjában jelent meg.
És amirôl szó van tratatattaaaááá: kókuszos csirkeszárnyak curry-s mártogatóval. Hoppá, jól hangzik, ugye?
Nekünk izgalmas ételnek ígérkezett, pedig nem vagyunk nagy kókusz fanok.

Íme a recept:

- 16 db csirkeszárny
- 10-15 dkg kókuszreszelék
- 3 tojás
- 10 dkg liszt
- 1 ek. kristálycukor
- olaj a sütéshez
a mártogatóhoz
- 10 dkg majonéz
- 2ek. joghurt
- 1 kis fej lilahagyma
- 1 kk curry por
- fehérbors

A csirkeszárnyakat tisztítás után feltesszük fôni 3 liter vízben az 1 ek. kristálycukorral és sóval. Puhára fôzzük. A húst hideg vízzel lehûtjük, szárazra töröljük. Ezután lehet is panírozni a liszt-tojás-kókusz trióval. Bô, forró olajban hirtelen megsütjük (a piruló kókusznak nagyon finom illata van).
A mártogatóhoz felaprítjuk a lilahagymát. A majonézt és a joghurtott összekeverjük, fûszerezzük a curry-vel, fehérborssal, esetleg sóval. Végül hozzáadjuk a lilahagymát.

Egyszerû elkészíteni, de az íze valahogy nem az igazi. A recept pl. nem írja, hogy a húst panírozás elôtt sózzuk meg.
Kellett volna rá gondolnom és gondoltam is, csak úgy kombináltam, hogy ha inkább enyhén édeskés a fôzôvíz akkor az a kókuszt hivatott jobban kiemelni és így nem sóztam meg a csirkeszárnyakat. Azonkívûl a fôtt csirkebôr ami a szárnyon helyenként vastagabb a kókuszreszelékbe hempergetve és jó sok olajban kisütvet, nahát az több mint zsíros. Lehet, hogy bôrtelenítve jobb lett volna...? Megkockáztatom, hogy a curry-s mártogató nélkül egy-két falat után feladtuk volna, de így fejeként kettôt megettünk belôle.
Ültünk a konyhában egy halom csirkeszárny felett ami mind kókuszos és közben BBQ szárnyakról, hozzá rokfortos mártogatóról álmodoztunk.
Ezt a receptet élvonalbeli kókusz-rajongóknak ajánlom.

Fûszeres sült tök kockák

Ma megsütüttem egy egész kanadai tököt. A fele kisfiam mai és holnapi ebédjében végezte. Nem tudtam, hogy mi lesz a másik felével, mert mi sajnos nem szeretjük a sült tököt, de gondoltam, hogy ha erôteljes fûszerezéssel tompítok a tök ízén, talán meg tudjuk enni. Sajos nem. Pedig ízlett mindaddig, míg el nem kezdtem érezni a tök ízét.

Így készült:

A már megsült fél tököt felkockáztam. Egy serpenyôbe pici olívaolajat tettem, aztán egy ek. mézet, másfél ek. szójaszószt, 3 gerezd összezúzott fokhagymát és egy nagyobb csipet zsályát. Ezzel forgattam-sütöttem össze a tököt.

Szerencsére pont beugrottak Harmónika barátnômék és így Ô eltüntette az egészet.

Julie & Julia - Könyv és film

Az egész úgy kezdôdött, hogy már valamikor nyáron lehetett tudni, hogy lesz egy ilyen gasztrós film, Meryl Streep-pel. Szeretem a gasztró-filmeket (már ha van ilyen mûfaj).
Pontosítok, szeretem az olyan filmeket, ami mondjuk nem csak étteremben vagy akár kávézóban játszódik, mint pl. a Jóbarátok semmikép sem tekinthetô gasztro-sorozatnak annak ellenére, hogy az egyik fô helyszín egy kávézó (Central Perk, ugye), hanem a fôzés a téma. Bár, ha kicsit jobban bele gondolok a Jóbarátokban az egyik szereplô szakács, aki sokat fôz a sorozatban, hmhm... Most kicsit összezavartam magam vagy a gondolotaiam csak ezen téma körül forognak???
Szóval ezt inkább hagyjuk:-). Inkább vissza Julie & Julia-hoz.
Kitaláltam, hogy mielôtt megnézzük a filmet, elôtte gyorsan elolvasom a könyvet. Ez így is lett, tegnapelôtt fejeztem be a könyvet és tegnap láttuk a filmet. A két alkotás másképp egyensúlyoz a sztorival. Míg a könyvben Julie van jobban jelen, naná hiszen saját maga küldetésérôl szól, addig filmben Julia felé billen kicsit a mérleg nyelve.
Egyébként a könyv alapján az az érzésem, hogy Julie azon túl is, hogy egy év alatt megfôzött 524 receptet, eléggé el van foglalva magával. De ki ne lenne, egy nemszeretem melóval és albérlettel, ámde legalább egy (szinte) mindíg jól mûködô házasággal körülvéve? De ez csak az én benyomásom, a könyv alapján, ami eléggé tetszett. Az elsô harmadában még nem igazán jöttem hangulatba. Aztán ahogy haladtam beljebb és beljebb, egyre jobban elkapott a történet. Mintha az író fokozatosan jött volna bele az írásba, ahogy haladt a regénnyel. Evés közben jön meg az étvágy, vagy mi..:-)
Ellátogattam Julie Powell blogjára és beleolvastam néhány bejegyzésébe is, és pont belefutottam egy magyar vonatkozású posztba. Ami -fôleg a kommentek- rendesen leszedi a keresztvizet a könyv magyar kiadásának borítójáról. Jó, mondjuk én is el tudnék képzelni másmilyet, de azért a szürrealimustól sem kell ennyire falnak menni.
A filmet pedig mindketten élveztük. Nagyon tetszett ahogy Meryl Streep hozta azt a nagy termete miatt bizonyos helyzetekben aranyosan suta, de legtöbbszôr nagyon is öntudatos és kedves nôt. Azt hiszem ezen a ponton kell bevallanom, hogy mindeddig fogalmam sem volt róla, hogy ki -sôt, hogy egyáltalán létezik- Julia Child.
A hangja valóban nagyon szokatlan, de aztán másképp már sem tudtam képzelni a karaktert. És hát kíválóan egészítették ki egymást filmbéli férjével, Stanley Tucci-val, akivel már Az Ördög Pradát visel c. vígjátékban is voltak közös jeleneteik.
Aztán lehetett fürdôzni végig a fôzôs, bevásárlós, kajálós jelenetekben szerte Európában, de leginkább Párizsban és NY-ban, oda-vissza ugrálva a két fôszereplô jelenébe.
Mióta láttuk a filmet, azóta állandóan fôznék, de ez valójában több minden miatt akadályba ütközik.
Ami viszont biztos, hogy hamarosan terítékre kerül a mi asztalunkon is a boeuf bourguignon.

Spenótos aszalt paradicsomos spagetti

Gyors vacsora volt ez a minap. Tényleg gyors, mert mire elkészül a tészta addigra a mártás is kész.




Hozzávalók a mártáshoz:

- Kb. 15 dkg leveles spenót
- 4 gerezd fokhagyma
- 2 db aszalt paradicsom
- 2 dl tejszín
- olívaolaj
- só, bors

Megtisztítom és a fokhagyma nyomón keresztülpréselem a 4 gerezd fokhagymát. Egy kisebb serpenyôben felhevítem az olívaolajat és mehet bele az összezúzott fokhagyma. Néhányszor átkeverem. Utána hozzáadom a spenótot, ami néhány perc alatt megfonnyad. Addig kis kockákra vágom az aszalt paradicsomot és a spenóthoz keverem. Rögtön ezután ráöntöm a 2 dl tejszínt. Összeforralom és kész. Kérdés, ki mennyire szereti sûrûbbnek vagy folyékonyabbnak a mártást. Én végül egy kevés kukoricakeményítôvel sûrítettem rajta.

Parádés ebéd

Idônként érdemes kicsit jobban beásni a mélyhûtôbe, mert olyan kincsekre bukkanhatunk, aminek parádés ebéd lehet a vége. Hát ez történt tegnap is.
Már nem tudom mikor, a Spar-ban vettem mélyhûtött vadlazac-filét kifejezetten megfizethetô áron. Ez került megmunkálásra tegnap. A köret zöldfûszereken átforgatott fôtt krumpli volt. És hát igen, a zöldfûszer csokrot nem a kertben szedtem, de még csak nem is a balkonládából, hanem szintén a fagyasztóból. Az Iglo egyik friss zöldfûszerkeverékérôl (azt hiszem olasz) van szó, mert eddig sajnos rövid idôn belûl befürödtem a cserepes fûszernövényekkel. A bazsalikom hamar elkezdett összetöpörödni, a rozmaring egyszercsak megkopaszodott. Egyedül a menta bírta, sôt ha kicsit nem figyeltem úgy kellett lefejteni a konyhaablakról, hogy kilássunk rajta.
A végeredmény, mint már írtam parádés lett. És jobb híján egy kis pezsgôt küldtünk utána, soha rosszabbat egy olyan szürke ôszi napon, mint a tegnapi volt. :-)

Vadlazac-filé zöldfûszeres fôtt burgonyával

Hozzávalók:

2 db vadlazac-filé
1 doboz friss olasz zöldfûszerkeverék (Iglo)
5-6 szem közepes burgonya
1 citrom
olívaolaj
vaj
durvára tört színes bors keverék, rozmaring, só

Kicsit hagytam felengedni a lazacot, addig megpucoltam és összedaraboltam a krumplit és sós vízben feltettem fôni. A zöldfûszereket olívaolaj és vaj keverékén átfuttattam és a kellemesen haraphatóra fôtt krumplival összekevertem. Ment bele só is.
A citromot kis gerezdekre vágtam, a halat meglocsoltam citromlével, sóztam és megszórtam a színes borssal. Egy kis serpenyôben a vaj és az olíva elegyébe beledobáltam a citrom gerezdeket és szórtam bele egy kevés szárított, egész rozmaring levelet is. Ebbe fektettem a lazacfiléket és oldalanként 4 percet sültek.
Aztán már csak tálalni kellett és kibontani a pezsgôt.

Sütôtökkrém leves

Egyikünk sem szereti a sült tököt. Olyannyira nem, hogy miközben sül, a szagokkal ki lehet bennünket kergetni a világból, de lagalább is a konyhából. Ehhez képest a sütôtöklevessel nem tudunk betelni. Igaz, nálunk úgy készûl, hogy nem sütjük meg sütôben a tököt, hanem megy a fôzôlébe nyersen. Azt is nagyon szeretem benne, hogy sokféleképpen lehet fûszerezni és ezzel más-más vonulatot kimelni a tök ízébôl.
A legutóbbi így készült (ez tul.képp. az alap verziónak is nevezhetô):

1 kanadai tök (normál méretû)
1 közepes fej vöröshagyma
1 kisebb burgonya
3 csipet római kömény
1 csipet gyömbér
fél csipet fehérbors
só
kb. 1,2 liter víz
kb. 1,5 dl tejszín
kevés vaj és olaj

A tököt meghámozzuk, magtalanítjuk, felkockázzuk. A hagymát egész apróra, a burgonyát kis kockákra vágjuk. A vaj és olaj keverékén megdinszteljük a hagymát, sózzuk és átkeverjük a tökkel és krumplival. Fûszerezzük a római köménnyel, gyömbérrel, fehéborssal, átforgatjuk a zöldséget a fûszerekkel és felöntjük vízzel. Nagyon puhára fôzzük. Turmixolás ill. botmixerezés elôtt 2-3 merôkanálnyi levet le szoktam venni a levesbôl egy tálba, hogy véletlenûl se legyen hígabb a kelleténél, ha pedig túl sûrû lesz turmixolás után lesz mivel felengedni. Aztán már csak a tûzhelyre visszatéve a tejszínnel kell selymessé tenni a levesünket. Levesbetét gyanánt nagyon ropogósra sütöttem néhány szelet bacont. Fantasztikus volt hozzá.

Kishibás Sacher torta

Sacher tortát sütöttünk drága Sógorom szülinapjára a Szakácsok Könyvébôl.
Meg kell hagyni nagyon-nagyon finom lett a torta, az Ünnepelt és családja körében is nagy sikere volt, az utolsó szeletért közelharcot vívtak a gyerekek és apukájuk. :)
Csak én voltam elégedetlen...
Az utasításokat pontosan követve készítettük el a tortát, a sütő hőfokának belövése ment kicsit nehezebben, mert a sütőnk eléggé szeszélyesen működik.
Lényeg a lényeg: a torta alja "szalonnás" lett. Talán amiatt, mert nem pont 170 fokon sütöttük, vagy mert viszonylag gyakran ellenőriztem, hogy nem erősödött-e magától (ahogy időnként szokott)a sütő lángja? Nem tudom...
(Ha valakinek van rá magyarázata, tapasztalt már hasonlót, vagy szimplán tudja, hogy miért történt ez, kérem írja meg! Előre is köszönet érte!):)
Különben sose gondoltam volna, hogy a Szakácsok Könyve is tud hibázni (de ettől csak hitelesebb)! Ennél a receptnél ugyanis egy kis munkafázis kimaradt, amit persze ha nem életében először süt az ember, rögtön tud korrigálni.

Íme a recept a Könyv szerint (nem szó szeint írva):

Chili con carne - robotpilóta üzemmóddal

Magyarázat a bejegyzés címéhez: ez a csilisbab A Kreténeknek vagyis annak a kis négy fôs ôsbaráti társaságnak készült, melynek az én Párom, F. is tagja. Miután ô szerette volna elkészíteni nekik, én voltam az irányító (pl. "kis kockákra a hagymát", "még egy kis vizet", "még egy kicsit", "hû nagyon sótlan", "mehet bele bátran", stb.) vagyis F. szavaival élve az Agy, Ô pedig a robot (a Kéz). Érdekes volt így fôzni! Elôször kicsit furcsa volt, hogy nem a saját mozdulataimat látom viszont az étel elkészítése közben, de aztán viccesre kerekedett az egész fôzôsdi.

Hozzávalók:

60 dkg darált marhahús
1 nagy fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1 darabolt paradicsom konzerv
1 natur vörösbab konzerv
1 mexikóibab konzerv
1 kis doboz kukoricakonzerv fele
olaj
1,5 dl víz
só, bors
fahéj
oregáno
chili (bár mi most piri-pirivel tettük csípôssé)

A hagymát kockákra vágjuk és kevés olajon megdinszteljük, sózzuk, ezután mehet rá a darálthús, ami szintén kap egy kis sót és kb. 1,5 dl vizet. Mikor a hagymával együtt pirult-párolódott kb. 10 percig, mehet rá a bors is. Ezután az apróra darabolt fokhagyma következett, majd a konzerv paradicsom, az oregáno és a kis csipet fahéj (óvatosan, mert ha több kerül bele a kelleténél, minden más ízt elnyom), így együtt párolódtak kis lángon fedô alatt kb. 25 percig. A húst érdemes kóstolgatni, hogy mennyire puha, a fôzési idô leginkább ettôl függ. Mikor már majdnem teljesen kész a darálthús, akkor lehet hozzáadni a két babkonzervet és a fél doboz kukoricát, valamint a chilit -jelen esetben piri-pirit- vagy bármi más csípôsítôt, amihez kedvünk van. Már csak a végsô összefôzés, ami még 20 perc és az utánízesítés (ha kell) van hátra.
Mit mondjak? Remek lett! Jó így fôzni, mint minden mást is csinálni. Párosan. :-)

Francia lecsó a 13. kerületbôl

Sok ratatouille receptet elolvastam a neten és receptes újságokban, mire az én verziómat össszeraktam.
Gyanítom, hogy ez sem az autentikus változat, mindenesetre nagyon finom lett.
És egyébként is, az igazi ratatouille-ért inkább elutazom Provence-ba:)!

A hûtôben lévô paprika-paradicsom készlethez még vettem egy kis pótlást, így kb. 60-70 dkg paradicsommal és 40 dkg paprikával alapoztam meg a lecsómat. Ehhez jött még:

- 2 fej hagyma
- 2 kisebb cukkini
- 1 közepes padlizsán
- 3 nagy gerezd fokhagyma
- kakukkfû, rozmaring, bazsalikom
- só, bors
- olaj

A hagymát szálasra, a paprikát félkarikára, a paradicsomot (kimagozva), cukkinit, padlizsánt kockákra vágtam, a fokhagymát durvára daraboltam. A padlizsánt besóztam kb. 20 percre. Addig a hagymát egy wok-szerû serpenyôben némi olajon elkezdtem fonnyasztani, aztán jött hozzá a paprika és együtt senyvedtek közepesnél nagyobb lángon 5-6 percig.
A padlizsán kinyomkodás után a cukkínivel és a fokhagymával együtt került a serpenyôbe. Az utolsó beszálló a paradicsom volt. A fûszerek közül a kakukkfû dominált a legjobban, kiegészítve rozmaringgal és kevés bazsalikommal, valamint sóval és frissen ôrölt borssal. Folyadékpótlásként pedig a paradicsomok levét (leszûrve, magmentesen) hozzáadtam és 25 perc párolás után kész is lett.
Ez önmagában is nagyon finom, de mi ettünk mellé baconbe göngyölt pulykamellsültet, és a vörösbor is jól esett hozzá.

Sült cukkini saláta

Barátnômék kertjébôl szép, friss cukkini szállítmányt kaptunk, aminek nagyon örültem. Viszont tudtam, hogy ennyi itthon nem fog elfogyni, ígyhát egy részét szétosztottam a családban. Az itthon maradt példányokból pedig (többek között) sült cukkini saláta készült.

Hozzávalók:

- 2 db közepes cukkini
- 1 csokor újhagyma
- 3 db nagyobb paradicsom
- másfél csô fôtt kukorica
- 2 gerezd fokhagyma
- kakukkfû
- só
- frissen ôrölt bors
- olívaolaj

A cukkiniket max. fél centis karikákra vágtam. A fokhagymagerezdeket felaprítottam és átfuttattam egy teflon serpenyôben kevés olívaolajon. Utána a fokhagyma helyén nagyobb lángon elkezdtem megsütögetni a cukkini karikákat annyira, hogy már sötétebb barna foltok legyenek rajta, de ne legyen szenes (sajnos néhány karika nálam így járt:)). A serpenyôben sóztam és borsoztam ôket. A sütés végeztével felkarikáztam a csokor újhagymát és a paradicsomokat, felaprítottam a kakukkfüvet, valamint leszemeztem a másfél csô fôtt kukoricát (ami az elôzô napi fôzés maradéka volt). A saláta összeállításához elôvettem egy nagyobb tálat és rétegezve kerültek bele az összetevôk. Legalulra cukkini, aztán paradicsomkarikák, rá egy szórás kakukkfû, aztán újhagyma és kukorica. Ez így ment, míg minden hozzávaló el nem fogyott, közben még picit sóztam és olívaolajjal is megöntöztem a rétegeket. Még készült hozzá fokhagymás-joghurtos öntet, de ezzel nem kevertem össze a salátát, hanem mindenki tehetett az adagjára, ha kért.
Ja, a lényeg! Egyöntetű vélemények szerint egészen fenséges lett!

Brownie a Szakácsok könyve szerint

A Szakácsok könyvében egy túrós brownie recept szerepel. Én a túró-krémsajt adalék nélkül készítettem el (gyakorlatilag csak a tésztát), apróbb változtatásokkal. A recept szerinti porcukor mennyiségét majd' 100 gr-mal lecsökkentettem a megadott ijesztô :-) 450 gr-hoz képest, mert úgy éreztem, hogy Kis Társaságunk ízlésének ennyi cukorral ez a süti már túl édes lenne. A kettes számú módosítást pedig sajnos a kényszer szülte. A recept 200 gr pekándiót ír elô, de ez a csemege sajnos nem alapfelszereltség a kamránkban, így natúr pirított földimogyoróval helyetesítettem. Közel sem az igazi...
A végeredmény azért nagyon klassz lett! Olyannyira, hogy ezentúl ez lesz a tutinyerô brownie receptem.

Ide másolom a recipét a könyv szerinti mennyiségekkel:

- 200 gr pekándió pörkölve, durvára vágva
- 200 gr kétszer átszitált, majd tálba szitált finomliszt
- 6 közepes tojás, összesen 300 gr
- 450 gr porcukor
- 200 gr kiváló minôségû étcsokoládé
- 300 gr vaj

A lisztet összekevrjük a pekándióval. A tojásokat üssük fel egy nagy tálba és egy csipet só társaságával keverjük hozzá habverôvel a porcukrot több részletben. Legyen jó habos!
A csokoládét vízgôz felett felolvasztjuk, a vajat habzásig hevítjük, majd az olvasztott csokihoz keverjük. Amint kihûlt a csokis-vajas massza keverjük össze a tojásos-cukros keverékkel. Ha ez megvan, kanalanként adjuk hozzá a liszttel elkevert diót is. Ezzel a tészta el is készült. Egy sütôpapírral borított tepsibe (28*23 cm a Szakácsok könyvének javaslata) oszlassuk el egyenletesen a tésztát és mehet a 170 fokra elômelegített sütôbe. 35-40 percnyi sütéssel lehet elérni a tökéletes brownie állagot.

Kívánsága teljesült

Mert, ugye feltettem a kérdést Neki: mi legyen az ebéd vasárnap?
"Valami édeskés, gyümölcsös húsféle" - jött a felelet.
Ebbôl az instrukcióból kiindulva, egy barackos-almás, picit tejszínes, ámde nagyon sajtos étel kerekedett.

Hozzávalók:

- egy egész és egy fél csirkemell
- 6 db nektarin
- 1 db alma
- 1 csokor újhagyma
- 2dl tejszín
- 2-3 ek vaj
- 2-3 tk méz
- 10-15 dkg erôsebb ízû sajt, most eidamit használtam
- só, bors, szerecsendió

A csirkemellekbôl szeleteket fabrikáltam (nyitott szeletelés), átlátszó fólia alatt klopfoltam ki, hogy a csapkodástól szétrepkedô csirkecafatok ne terítsék be a konyhapultot. Majd sóval és frissen ôrölt borssal bedörzsöltem ôket és oldalanként kb. 2 perc alatt elôsütöttem a szeleteket.
A gyümölcsraguhoz a vaj és a méz keverékén megfonnyasztottam az újhagymát, ezután feljebb csavartam a lángot és mentek a serpenyôbe a gyümölcsök, kevés só és szerecsendió társaságában. Gyors, néhány perces pirítás-párolás után elzártam a gázt alatta. Már csak össze kell állítani. Egy tepsiben a csirkemell szeletekre halmoztam a barackos-almás ragut, megszórtam a lereszelt sajttal és meglocsoltam a fôzôtejszínnel, amibe került némi só is. Így ment a tepsi az elômelegített sütôbe és kb. 40 percet sûlt közepesnél nagyobb lángon.
Már csak egy nevet kellene találni ennek a kreálmánynak... Barackkal és tejszínnel sûlt csirkemell sajttal borítva?

Gyümölcsrizs

Fotó nincs, csak rajz, szintén házikészítésû. Ugyanis a váratlan látogatók szempillantás alatt eltûntették a tálnyi gyümölcsös finomságot.
Azért recept van. Széplakon készült.

Gyümölcsrizs

Hozzávalók

- 50 dkg rizs
- fél liter víz
- kb. 3/4 liter tej
- 2 vaníliás cukor vagy egy vanília rúd kikapart belseje
- kristálycukor (ki, milyen édesen szereti)
- 2 dl habtejszín
- 5-6 db nagy nektarin
- 1 tálkányi szemezett ribizli

Az 50 dkg rizst fél liter víz és fél liter tej keverékével feltettem fôni, hozzáadtam a vaníliás cukrot és a kristálycukrot is. Fokozatossan tejjel pótoltam a folyadékot, míg a rizs teljesen meg nem puhult. Amint kihûlt a tejberizs belekevertem a felkockázott nektarint és a ribiszkét is. Ôk ketten együtt igazán nyerô páros! A legvégén forgattam hozzá a nem túl keményre vert tejszínhabot.
Ezek után már csak a hûtônek volt dolga vele.

In medias res

Ez a blogom elsô bejegyzése.
Hasonló hangulatba kerültem most, mint mikor egy új közösségbe lépve, mondani kell magáról valamit az embernek. Ez nem könnyû mûfaj...
Így hát inkább rögtön egy recepttel indítok, és ígérem, hogy bejegyzésrôl bejegyzésre a Házigazdáról is többet megtudhat az ide látogató.

Oregánós húsgolyók tzazikivel

A húsgolyóhoz

- 50 dkg darált pulykamell
- 1 közepes fej lilahagyma
- 2 gerezd fokhagyma
- 1 tojás
- 1 nagy csipet oregánó (jelen estben szárítottat használtam)
- 1 kis csipet ôrölt római kömény
- frissen ôrölt bors
- só

Mintha fasírtot készítenék, egy tálban összedolgoztam a hozzávalókat. Diónyi gombócókat formáztam belôle (vizes kézzel), és annyi olajban, hogy majdnem félig ellepje ôket kb. 10 percig sûltek.
Az íze nagyon kellemes lett, viszont az állaga mégsem 100 %-os, én kicsit száraznak éreztem. Bár akik kóstolták, nem panaszkodtak. Eltudom képzelni, hogy ez az összeállítás faszénparázs felett sülve is igen jó lehet, esetleg úgy, hogy a húsgolyókat baconcsíkokba göngyöljük sütés elôtt.

A tzazikihez

- 3 doboz lecsepegtetett 175gr-os joghurt
- 1 majdnem 50dkg-os kígyóuborka
- másfél gerezd fokhagyma
- 1 lötty olívaolaj
- só

A képlet egyszerû. Az uborkát lereszeltem, megsóztam, röviden állni hagytam, kinyomkodtam a levét. A lecsepegtetett joghurthoz kevertem egy löket olívaolajat és belekevertem az összenyomott fokhagymát, utána az uborkát. Ez most egy alap tzaziki lett, máskor szoktam beletenni egy kevés friss, aprított mentát vagy kaprot, oregánót.
Egyébként készült még ehhez az egészhez tepsiben sült, olivaolajjal átforgatott újkrumpli.

A következô bejegyzéshez már fotó is lesz!