2010. január 20., szerda

Farsang, fánk, történet


Vízkereszttől (jan. 6.) hamvazószerdáig, azaz a nagyböjt kezdetéig tart a farsangi időszak.

Vagyis már egy ideje hallgatom a "jaj mikor csinálsz megint fánkot, tavaly is olyan finom volt" és hasonló sirámokat.

Aztán múlt héten, mikor a napot Anyukáméknál töltöttük a kisfiammal, akkor ugrottam neki a fánk készítésének. Tavaly egyébként Tesóméknál csináltam (becsszó nem azért, hogy otthon megússzuk az olajszagot!:-)). Idén is és tavaly is Fűszeres Eszter receptjéből dolgoztam.
Mindemellett elkezdtem a fánk története után kutakodni és az Euróbában való elterjedéséről egy kedves és akciódús történetet találtam.

Jöjjön a fánktörténet és utána a recept.

A legenda szerint a fánk Bécs városából származik néhány évszázaddal ezelöttről.

Akkoriban a város kenyérellátását többek között egy Krapfen nevű pékmester biztosította, aki olyannyira remek kenyereket és kalácsokat sütött, hogy korabeli elbeszélések szerint a város messzebb eső részeiről is jártak hozzá vásárolni Bécs polgárai, ezzel is elismerve Krapfen pék portékájának kíváló minőségét.

Krapfen mester halála után a pékséget az özvegy örökölte és próbálta tovább vinni a megszokott módon. Szerencsére a pékné jól végezte a dolgát és mindenki örömére ezután is gyönyörű szép, forrón illatozó kenyerek kerültek ki a kemencéből. Egy reggelen aztán úgy történt, hogy a cipók nem készültek el időre, közben a boltban és környékén már várakozott a sok vásárló. Egy idő után voltak akik üres kézzel ballagtak haza, és voltak akik igen türelmetlenül ácsorogtak kenyérre várva és közben egyre cifrábban sürgették Krapfen-nét. Az özvegy és a segédek iparkodva dolgoztak, hogy minél előbb ki tudják szolgálni a vevőket, de az egyik várakozó felől jövő élesebb megjegyzés igencsak szíven találta a pékműhely tulajdonosát. Hirtelen felindulásában a pékné egy darab kenyértésztát leszakított az elötte lévő még nyers vekniből és a szurkálodó vásárló felé hajította.

Sajnos -ma már inkább szerencsénkre- célt tévesztett a felpaprikázódott asszonyság és a tűzhelyen álló, forró zsírral teli edénybe érkezett a tészta.

Az esetet némi derültség és néhány perc múlva érdeklődő csodálkozás fogadta. Ugyanis Krapfen-né egy aranyszínűre sült tésztalabdát emelt ki az edényből.

Így készült az első fánk, és innen terjedt el Bécs-, majd Európa-szerte ez a csemege. A helyszínen az emberek el is keresztelték Krapfen-nek, azaz fánknak. A legenda szerint.

A történetet itt http://www.sulinet.hu/nyelv/oktatas/nemetetelek.html találtam, de a saját szavaimmal meséltem el a bejegyzésben.

Szalagos fánk a Fűszer és Lélekről:

Hozzávalók:

50 dkg liszt
2 dl meleg tej
5 dkg élesztő
5 dkg porcukor
1 kk só
5 dkg olvasztott vaj
3 db tojás sárgája
1 tojás
0,5 dl rum
1 narancs reszelt héja

Az élesztőt a meglangyosított tejjel és a cukorral felfuttatjuk, aztán a többi hozzávalóhoz adjuk és összedolgozzuk. A fánktészta akkor lesz a legjobb, ha legalább 20 percet dagasztjuk géppel, vagy kézzel. Ezután duplájára kelesztjük, ujjnyi vastagra nyújtjuk és fánkokat szaggatunk belőle, a közepébe mélyedést nyomunk, hogy legyen helye a lekvárnak. Így is pihennek még fél órát konyharuha alatt. Egy mély serpenyőbe olajat hevítünk és max. 1 percig sütjük az egyik oldalát, fordítás után pedig még kb. fél percet fedő alatt, ettől lesz szalagos.

2 megjegyzés:

  1. Nagyon jó bejegyzés! Csak így tovább!! :)

    VálaszTörlés
  2. Áldott, békés húsvétot Neked és a szeretteidnek!

    VálaszTörlés