Créme brulée eperrel és levendulával

Jó dolgom van!:-)

Jó társaságban, jó borok mellé, jó vacsora után, jó társasjátékozáshoz az egyik legfinomabb desszert dukál.
A créme brulée, amit közösen készítettünk, mert mindenki hozzájárult az egészéhez. Ha többel nem is, mint hogy maga égette rá a barnacukrot a krém tetejére. Ugyanis ekkor avattam fel a cukrászfáklyámat, amit még a születésnapomra kaptam. Azt kell hogy mondjam: ez egy kis önálló tudomány.
Hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy mennyi cukorral, mekkora láng-erősséggel, milyen messziről olvasztva próbálja az ember elérni a tökéletes karmell-fedőt az édesség tetején.

Két verzió készült, epres és levendulás. A receptet pedig Kata barátnőm választotta és Nemisbéka jó kis receptjét sikerült kihalásznia a bőséges kínálatból.

Hozzávalók:

3 tojássárgája
3 dl tejszín
0,6 dl tej
2,5 dkg barnacukot
1 vanília rúd kikapart belseje
1 ek vanília kivonat (nekünk nem volt, kihagytuk)
néhány szem eper
levendula (ajándékba kaptam, és csodásan finom)

A tojássárgákat a cukorral habosra keverem, majd mehetnek bele a vaníliamagok, a tej és a tejszín. Ezután négy kis tálkába szétosztottam a keveréket. Vízfürdőben (vízzel töltött tepsi, a víz a tálkák 2/3-áig érjen) előre melegített 190 fokos sütőbe gőzöljük kb. 40 percig. Ha elkészült, kihűtjük.
A krém felületét késsel több helyen bemetszettem és a résekbe csúsztattam az eper szeleteket, illetve bele szórtam egy kis levendulát.
Ilyenkor jön a cukor (lehetőleg barna) szórás és a karamellizálás. Ezt lehet, úgy mint mi cukrászfáklyával vagy grill alá betolva. Bár ezt az utóbbit nem próbáltuk, de gondolom úgy is sikerülhet.
Tapasztalat: valószínűleg túl meleg sütőben vagy túl hosszan készítettük a brülét, mert a textúrája nem olyan lett, mint amit elképzeltünk. Én speciel olyat képzeltem, mint amilyet a Vian-ban szoktam enni, ez a pudingnál lágyabb, de nem folyós, sima finomság.
Ehez képest a miénk kissé "darabos" lett. Gondolom a tojássárgája a nagy hő hatására összekapta magát...
Ízre viszont tökély volt!:-)

Ja! Még valami: számomra új infó volt, hogy társasjátékot lehet kölcsönözni. Innen.

Túrós brownie

A csoki/kakaó és túró, mondhatni, hogy nyerő páros. Mégis vannak olyan egyedek (még a családunkban is!) akik nem minden formában szeretik ezt a kettőst, mint például ezt a sütit.
Pedig túró rudi nekik is bejön.

Na persze ez a süti nem hasonlítható az előbb említett desszerthez.

Ez sokkal fajsúlyosabb, csokisabb, túrósabb, sütibb:-)

A túrós brownie receptje jó pár blogon megtalálható.

Nekem KataKonyháé (http://katakonyha.blogspot.com/2010/04/turos-brownie.html) tetszett a legjobban, főleg, hogy egy remek csokimáz recepttel is megfejelte az egészet.
Egy-két helyen változtattam a recepten, de ezek csak ízlés-béli dolgok.

Hozzávalók:

Töltelék
25 dkg túró
3 dkg cukor
1 mk vanília aroma
Én még hozzátettem 2 ek tejfölt is.

Tészta
10 dkg liszt
1 tk sütőpor
2 tojás
17 dkg cukor (én 15 dkg-t használtam)
10 dkg vaj
3 ek cukrozatlan kakópor (én még hozzá csaptam 2 ek Tasse márkáju belga csokoládéport)
1 csipet só

Csokimáz
1 púpos ek porcukor
1 púpos ek cukrozatlan kakaópor
3 ek víz
3 ek olaj

A töltelékhez a hozzávallókat egy tálban jól összekeverjük. Én nem törtem át külön a túrót.

A tésztához egy kis lábasban össze olvasztjuk a kakaót és a vajat. Egy tálban össze keverjük a lisztet, sütőport, sót. A tojásokat habosra keverjük a cukorral. Amint langyosra hűlt a kakaós-vajas keverék, hozzá adhatjuk a felvert cukros tojáshoz, elkeverjük. A lisztes sütőport pedig kisebb adagokba dolgozzuk bele.

Miután ez egy viszonylag kisadag tészta, én egy 25x14-es tepsit béleltem ki sütőpapaírral. Eloszlattam benne a tészta felét, aztán rá pöttyöztem a túrót, majd beborítottam a tészta másik felével.
Kb. 30 perc alatt sült meg, közepes lángon, előmelegített sütőben.

Miután a sütemény ki-, de legalábbis langyosra hűlt, rákerült a csokimáz. Ehez a hozzávalókat össze melegítettem egy kis lábásban és mikor homogén lett az elegy a brownie tetejét bevontam vele.

Érdemes dupla adagot készíteni belőle!

Kihagyás után kalácsok

Mondhatnám, hogy meg vagyok lepődve, de nem vagyok... annyira. Számoltam ezzel, hogy a számos, gyerekkel kapcsolatos- és itthoni teendő mellett, a kevéske szabadidőmben nem száz százalék, hogy bejegyzéseket fogok írni. Pedig örömmel csinálom, jól esik írni.

Hát így is lett. Még februárban íródott a legutóbbi, jó rég volt.

Szerencsére a konyhában eseménydús nálunk az élet, szóval igyekszem pótolni a lemaradást.

Még Húsvét alkalmából kipróbáltam egy kalács receptet amit egy Dr. Oetker: A kelt tészta titka c. receptfüzetben találtam. Az összeállítása nagyon egyszerűnek tűnt és a végeredmény is kecsegtető volt a leírás és a kép alapján. Az is lett! Azóta már többször ezt reggeliztük.

Omlós fonott kalács

Hozzávalók:

80 gr lágy vaj

200 ml langyos tej

500 gr búzaliszt

1 tasak instant élesztő

100 gr porcukor

1 tasak vaníliás cukor

2 tk citrom aroma (én kihagytam)

1 csipet só

1 tojás

A vajat felolvasztjuk, a lisztet az élesztővel összekeverjük és egy tálba szitáljuk. Hozzáadjuk a vajat, utána az összes hozzávalót és a robotgép dagasztókarjával 1 percig alacsony, majd a legmagasabb fokozaton 5 percig dagasztjuk. Sajnos biztonsági megfontolásból kénytelen voltam dagasztás közben szünetet tartani, nehogy elfüstöljön a robotgépem, de így is nagyszerű tésztát kaptam. Amint elérjük a szép sima kalácstészta állagot, a tálat letekarjuk egy konyharuhával és meleg helyen kelni hagyjuk míg a duplájára megnő (kb. 1,5 óra).
A tésztát lisztezett deszkán enyhén átgyúrjuk, majd három részre osztjuk. Három kb. 40 cm hosszú hengert sodrunk belőlük és összefonjuk. A kalácsot átkenjük langyos tejjel és sütőpapiros tepsin még 20 percig letakarva pihentetjük.

170 fokra előmelegített sütőbe (nálam gáz) tesszük és kb. 10 perc után csökkentjük e hőmérsékletet. 35-40 percig sütjük, persze ez sütő-függő. Vigyázat, az alja könnyen odakaphat!

A másik kalács receptjét, amit nem rég megsütöttem a Stahl Magazinban (tavaszi szám) láttam. Fűszeres Eszter tollából van a lapban egy jó kis kalács gyűjtés, édes, sós, fonott, csiga, szóval lehet válogatni. Én a lepkekalácsot sütöttem meg.

Ez egy igazi "nagyon" kalács, mert nagyon könnyű, nagyon puha, nagyon lágy végeredményt kapunk. Arról nem is beszélve, hogy milyen nagyon egyszerű az összeállítása is.

Kakaós lepkekalács

Hozzávalók:

50 dkg finomliszt

2 egész tojás

3 1/2 + 1/2 dl langyos víz

1/2 dl étolaj

7 dkg cukor

3 1/2 dkg kakaópor

1 zacskó szárított élesztő

1/2 tk só

1 felvert tojás megkenni

A hozzávalókat a só, a 1/2 dl víz és a kakaó kivételével egy tálban összedolgozzuk dagasztókaros robotgép segítségével 20 perc alatt, aztán sózzuk. A tésztát két részre osztjuk, az egyik feléhez hozzádolgozzuk a fél dl vízben elkevert kakaóport, a másik felét addig letakarva pihentetjük majd a kakaós rész is csatlakozik a keléshez addig, míg megduplázódik a méretük.

A két megkelt tésztát téglalap alakúra nyújtjuk, egymásra fektetjük (kakaós felülre) és a hosszabbik oldalánál a tészta közepéig feltekerjük. A másik oldalát is középig tekerjük, így egy szemüveg formát kell kapnunk. Sütőpapíros 30x11-es formába tesszük úgy, hogy a tekerések legyenek alul a tepsiben. Letakarjuk és másodszor is duplájára kelesztjük a tésztát.

Megkenjük a felvert tojással és 190 fokra előmelegített sütőben 40 perc alatt megsütjük.

Farsang, fánk, történet

Vízkereszttől (jan. 6.) hamvazószerdáig, azaz a nagyböjt kezdetéig tart a farsangi időszak.

Vagyis már egy ideje hallgatom a "jaj mikor csinálsz megint fánkot, tavaly is olyan finom volt" és hasonló sirámokat.

Aztán múlt héten, mikor a napot Anyukáméknál töltöttük a kisfiammal, akkor ugrottam neki a fánk készítésének. Tavaly egyébként Tesóméknál csináltam (becsszó nem azért, hogy otthon megússzuk az olajszagot!:-)). Idén is és tavaly is Fűszeres Eszter receptjéből dolgoztam.

Mindemellett elkezdtem a fánk története után kutakodni és az Euróbában való elterjedéséről egy kedves és akciódús történetet találtam.

Jöjjön a fánktörténet és utána a recept.

A legenda szerint a fánk Bécs városából származik néhány évszázaddal ezelöttről.

Akkoriban a város kenyérellátását többek között egy Krapfen nevű pékmester biztosította, aki olyannyira remek kenyereket és kalácsokat sütött, hogy korabeli elbeszélések szerint a város messzebb eső részeiről is jártak hozzá vásárolni Bécs polgárai, ezzel is elismerve Krapfen pék portékájának kíváló minőségét.

Krapfen mester halála után a pékséget az özvegy örökölte és próbálta tovább vinni a megszokott módon. Szerencsére a pékné jól végezte a dolgát és mindenki örömére ezután is gyönyörű szép, forrón illatozó kenyerek kerültek ki a kemencéből. Egy reggelen aztán úgy történt, hogy a cipók nem készültek el időre, közben a boltban és környékén már várakozott a sok vásárló. Egy idő után voltak akik üres kézzel ballagtak haza, és voltak akik igen türelmetlenül ácsorogtak kenyérre várva és közben egyre cifrábban sürgették Krapfen-nét. Az özvegy és a segédek iparkodva dolgoztak, hogy minél előbb ki tudják szolgálni a vevőket, de az egyik várakozó felől jövő élesebb megjegyzés igencsak szíven találta a pékműhely tulajdonosát. Hirtelen felindulásában a pékné egy darab kenyértésztát leszakított az elötte lévő még nyers vekniből és a szurkálodó vásárló felé hajította.

Sajnos -ma már inkább szerencsénkre- célt tévesztett a felpaprikázódott asszonyság és a tűzhelyen álló, forró zsírral teli edénybe érkezett a tészta.

Az esetet némi derültség és néhány perc múlva érdeklődő csodálkozás fogadta. Ugyanis Krapfen-né egy aranyszínűre sült tésztalabdát emelt ki az edényből.

Így készült az első fánk, és innen terjedt el Bécs-, majd Európa-szerte ez a csemege. A helyszínen az emberek el is keresztelték Krapfen-nek, azaz fánknak. A legenda szerint.

A történetet itt http://www.sulinet.hu/nyelv/oktatas/nemetetelek.html találtam, de a saját szavaimmal meséltem el a bejegyzésben.

Szalagos fánk a Fűszer és Lélekről:

Hozzávalók:

50 dkg liszt

2 dl meleg tej

5 dkg élesztő

5 dkg porcukor

1 kk só

5 dkg olvasztott vaj

3 db tojás sárgája

1 tojás

0,5 dl rum

1 narancs reszelt héja

Az élesztőt a meglangyosított tejjel és a cukorral felfuttatjuk, aztán a többi hozzávalóhoz adjuk és összedolgozzuk. A fánktészta akkor lesz a legjobb, ha legalább 20 percet dagasztjuk géppel, vagy kézzel. Ezután duplájára kelesztjük, ujjnyi vastagra nyújtjuk és fánkokat szaggatunk belőle, a közepébe mélyedést nyomunk, hogy legyen helye a lekvárnak. Így is pihennek még fél órát konyharuha alatt. Egy mély serpenyőbe olajat hevítünk és max. 1 percig sütjük az egyik oldalát, fordítás után pedig még kb. fél percet fedő alatt, ettől lesz szalagos.

Forrás: http://www.fuszereslelek.hu/2008/12/hanuka-s-szalagos-fnk.html

Kép: http://www.tutti-immobilien.ch/receptek/farsangi_fank.jpg